2. Rész [szeptember 2.,kedd]

A múlt árnyéka & ikergondok

Mint mindig, most is nehezen ment az ágyból kikelés és késésben is voltam már ugyanis már háromnegyed 7 múlt…gyorsan felkaptam egy superman-es polót és egy kék csőgatyát, mivel kissé esőre állt már odakint. A hajamat, mint mindig, most is kivasaltam.
Miután elkészültem, gyorsan felkaptam a fullcap-em és egy Converse cipőt és elindultam. Kitti gondolom már elindult, anyuék pedig korán bementek (még jó, mert reggel folytatták volna a tegnapi vitát…)
Az utat 20 perc alatt lazán megtettem…5 perce be is csöngettek, de nem igazán hatott meg. Az első óra (természetesen megszívtuk ezt az első tanítási napot 8 órával) matek volt. Igen…az a tantárgy, amiből vagy megbukok vagy épp átmegyek év végén, ugyanis én meg a matek valahogy nem igen jövünk ki egymással… :D
Gyorsan megkerestem a termünket, belépve a terembe a tanár már szólt is a késésért:
-Az órára tessék beérni időbe! Nincs semmi kifogás..
-És ha dugó van?
-Előbb indulj el, hogy beérj!
-Legközelebb majd hajnali 3-kor felkelek, hogy beérjek az iskolába.
-Kisasszony, ne feleseljen, hanem gyorsan keresse meg a helyét és üljön le.
Gyorsan megkerestem a helyem Nelli mellett és leültem. Az óra első 10-15 percében a tanár bemutatkozott (Báthori Zsolt) és elmondta az év menetét, hogy mi hogyan lesz és mik az elvárások. Az óra hátralevő részében az első tananyagot vettük…
A második óra irodalom volt, amin ugyanaz volt, mint az előző óránál…és elkezdtük a komoly munkát, de amennyit értettünk a mondanivalójából, mivel csak motyogott és alig értettük meg hallottuk a beszédét.
A harmadik óra már tetszetősnek bizonyosult, mivel tánc volt. A tánctanár egy fiatal nő volt. Péterfi Lindának hívják. :)  Miután bemutatkozott és mi is bemutatkoztunk nem kezdett bele a tanításba, hanem szórakoztunk. Szabadtánc volt.
Szünetben épp mosdóra mentem ki, mikor egy srác megszólított, aki a folyosón:
-Hé… nem az előbb mentél be? Ruhát váltottál? Nem ez a ruha volt rajtad.
-Biztos nem… de egyébként se lenne közöd hozzá.
-Hmm. Harapós cicus.
-Kopj le seggfej. - mondtam, majd bementem a mosdóba, ahol Dzsenifert is megtaláltam. Igen…már értettem miről beszélt a srác, mivel ikrek vagyunk, így hasonlítunk. Persze az osztálytársainkon kívül sokan nem tudnak megkülönböztetni. Az osztálytársak a stílusunk alapján különböztetnek meg.
Dzseninek gyorsan elhadartam a helyzetet, hogy mit mondott egy srác és megbeszéltük, hogy együtt megyünk ki.
A srác rögtön észre is vett minket (szerintem már várt) és le is döbbent.
-Azta. Nézzétek srácok. Ikrek. - szólt a haverjainak.
-Úristen. Tényleg úgy csinálsz, mintha most hallanál és látnál először ikreket. Látom nem osztottak neked elég észt. - magyaráztam. Persze Dzsenifer csak mosolygott a srácra. Szerintem bejön neki… de ahogy észrevettem, a srác is szemezett Dzsennel, nekem pedig elég volt ebből a „Love story” kezdetéből és mentem az órára, ami spanyol volt. Vagyis ki, amit választott második nyelvnek. Én spanyolt választottam. Dzsen pedig franciát. Tudni kell, hogy ezeken az órákon, mint a tánc is, a másik osztállyal együtt vagyunk egy órán.
A spanyol órát ugyanúgy kezdtük, mint a többit, aztán áttértünk a spanyol köszönés témára. A tanár viszonylag kedves, de szerintem csak azért, mert még nem ismer minket. Aztán ki tudja, milyen valójában.
Ezek után egy angol következett (spanyol után nehéz az angolra koncentrálni), amin csak a szokásos év eleji ismerkedés volt a tanárral, de itt már angolul beszéltünk egész órán. Aztán jött egy tesi, meg egy biológia és végül egy fizika. Igen… 8. órában egy fizika a legjobb. Ja mégse. Ezeken az órákon már semmi különös nem történt.
A szünetekben észrevettem, hogy Dzsenifer alig maradt bent, mindig kijárkált a folyósóra, gondolom a srác miatt.
Órák után egyedül mentem haza… legalább volt időm zenét hallgatni. :3 Az út felénél arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a vállam és megállít. Én pedig megijedtem és véletlenül felpofoztam az illetőt, aki Ricsi volt.
-Uh. Ne haragudj… csak megijesztettél.
-A gördeszka még jól áll neked, de a verekedés nem. - mosolygott Ricsi. -Amúgy semmi baj. Már értem, miért nem hallottad, ahogy kiabálok neked… - mutatott a fülesemre.
-Mióta jössz utánam? - tűnődtem.
-Elég régóta. Képtelenség téged utolérni.
-És miért jöttél utánam?
-Egyrészt erre felé lakok. Másrészt pedig kérdezni szeretnék valamit.
-Mit?
-Jössz a parkba deszkázni?
-Még nem tudom. Lehet, hogy igen… lehet, hogy nem. - húztam az agyát.
-Legyen igen. Mi lenne ha versenyeznénk egyet?
-Egymás ellen?
-Igen.
-Úgyis én nyerek. - nyújtottam ki a nyelvem.
-Álmodozz kislány. - mondta, mire én ütésre készen, ő pedig hátrált és rávágta: -Jó, jó…nem kötöszködök, mert leütsz. Na akkor jössz?
-Megyek… csakhogy lásd milyen veszteni.
Ekkor már Ricsi befordult az utcájukba (milyen kicsi a világ, hogy felénk lakik) én pedig 10 perc múlva haza is értem. Letettem a cuccom és lementem a konyhába kajcsiért.
Lent Dzsenifert találtam meg, aki meglepetésemre repdesett az örömtől.
-Képzeld Dzsessz, az a srác, tudod a mosdónál. Évfolyamtársunk és együtt járunk franciára.
-Nagyszerű, de nekem nem szimpatikus. De te tudod.
-Jaj Dzsessz, neked senki se az… mindenkiben a rosszat látod Gergő után..
-Gergőről inkább ne beszéljünk… azt se érdemli meg, hogy róla beszéljünk, azok után, amit tett velem.
-Jó, ne haragúdj. - mondta, mire én inkább felmentem a szobámba.
Ezután az ajtót magamra zártam, bekapcsoltam a laptopom és facebook-oztam. Közbe ettem.
Már sok idő eltelt… és el se mentem a parkba. Úgy őszintén… Gergős téma után nem is volt kedvem. Csak a sírás kerülgetett és úgy nem akartam menni, csak a laptopot nyomtam és gondolkoztam, vagyis inkább csak visszagondoltam a múltra. Persze ez nem jó, hiszen az múlt marad, de még mindig fáj legbelül...
Ricsi biztos haragudni fog rám, amiért nem mentem… uh.
Ez pedig be is valósult, ugyanis este kaptam egy üzenetet tőle facebook-on:

Ricsi: Köszi, hogy eljöttél…
Én: Ne haragúdj.

És erre már nem érkezett válasz, csak a chat ablak alján egy „látta 20:59”. Remek… ezt is elszúrtam. Le is léptem, mentem fürödni, majd lefeküdtem aludni.